Olvasónk küldte: "Nemrég láttam egy ismeretterjesztő műsorban a következő történetet: a 42 éves, hobbi-horgász egy szép napsütéses délelőtt elindult 10-12 éves fiával „pecázni” az adriai partok mentén… Pár órával később kifogtak egy meglehetősen méretes rókacápát. A büszke apa természetesen kötelességének érezte, hogy megörökítse a nagyszerű pillanatot, így miután az állatot gyorsan hozzákötözték az egyszerű kis üvegszálas csónakjuk oldalához, kamerát ragadott. A felvétel igazán izgalmasra sikeredett, mivel 2 perc sem telet bele, és a zsákmányával dicsekedő apa és fia, arra lett figyelmes, hogy a háttérben egy újabb, és az előzőnél jóval nagyobb uszony emelkedik ki a vízből. Néhány pillanattal később egy hatalmas fehér cápa vetette rá magát a hajó oldalán himbálódzó rókacápára, óriási riadalmat keltve ezzel a csónakban állókra…a két ember türelmesen megvárta, míg a cápa szépen elfogyasztja ebédjét, majd hazavitték a maradékot –és a sikeres fogás bizonyítékaként a filmet- a családnak. Feltételezem, a kisfiúnak ez volt az első és egyben az utolsó horgászkalandja…." /Pintér Eszter/

Pár éve történt ez az eset, melyet egy kapitány naplójának kiadott változatában olvastam. A kapitány kedvenc kutyáját szerette volna a hajójára felhozni. Csak ez egy kicsit később jutott eszébe. Tehát már csak a hajó felé tartó csónakból tudott szólni parton álldogáló kutyájának, hogy ússzon oda hozzá. Az állatnak nem kellett kétszer mondani, s rögtön elindult gazdája után. Már csak pár karcsapás hiányzott a csónak eléréséhez, amikor egy cápauszony tűnt fel a láthatáron. A következő pillanatban a kapitány már csak a mélyben elmerülő kutyáját látta, mert a tigriscápa megragadta a lábát, s lehúzta a mélybe.