A kvetkez pillanatban az ajka ott volt az enymen, s n mr nem kzdttem ellene. Nem azrt, mert ezerszer ersebb nlam, hanem azrt, mert az akaraterm abban a pillanatban porr omlott, amint az ajkunk tallkozott. Ez a csk nem volt olyan vatos, mint az emlkeimben lk, s ez rszemrl nagyon rendben volt gy. Ha mr az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalbb annyi rmt akarok cserben kisajtolni a pillanatbl, amennyit csak lehet. gy ht visszacskoltam, a szvem sszevissza vert, elfulladva kapkodtam a levegt, s az ujjaim mohn kboroltak az arcn. Mrvny teste az enymnek feszlt, s boldog voltam, mert nincs az a szenveds, amit ne viseltem volna el mindezrt cserbe. A keze gy simogatott, mintha rkre meg akarn jegyezni az arcomat, akrcsak n az vt, s azokban a rvid pillanatokban, amikor nem a szmat cskolta, a nevemet suttogta. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
