Néhanapján az ember, a Nagy Ismeretlen is megvizsgálandó tárggyá válhat a cápa számára. Ilyenkor a cápa először merev pillantást rászegezve ússza őt körül. Majd úgy siklik el mellette, hogy végigsúrolja az ember bőrét. Ez a kóstoló. A cápáknak ugyanis nemcsak a szájában vannak ízlelőbimbói, hanem a bőrén is. Ezekkel tudja megállapítani, ízleni fog-e az áldozata. Az ember műanyag búvárruhája nincs az ínyére. Ezért aztán a kóstolót rendszerint nem követi támadás. Ha azonban a búvár csak fürdőnadrágot visel, a találkozó már veszélyes lehet. Ha az ember félelmében izzadni kezd, sok cápa bizonyíthatóan megundorodik tőle. Ugyanis nem szereti a testszagunkat. Ha azonban az ember hevesen hadonászva igyekszik őt távozásra bírni, előfordulhat, hogy a cápabőr kicsike fogainak csiszolópapírja véresre dörzsöli őt. A vérszag pedig már megvadítja az állatokat, és komoly támadásra ösztökéli. Ez a tapasztalat magyarázza azt a tényt, hogy a nyakig felöltözött hajótöröttek meglehetősen gyakran menekülnek meg a cápák támadásai elől, de azok, akik levették ruháikat -hogy jobban tudjanak úszni- többször esnek áldozatul a cápák vérszomjának. Az előzetes vizsgálódás utolsó fokozata a próbaharapás. Bár kétségkívül igaz, hogy a nagyobb cápák képesek az embert egészben, vagy két részben elnyelni, a megtámadottak 95 % viszonylag csekély harapásnyomokat szenvedett el. Az „előkóstolók” feltehetőleg arra véleményre jutottak, hogy mivel az emberhús íze sem a haléra, sem a fókáéra nem hasonlít, nem érdemes vele tovább kísérletezni.