A nyílt tengeri cápák óránként akár 50 kilométeres sebességgel is képesek úszni. A gyorsasági rekordot a makó cápa tartja, amelynek teljesítménye óránként 70 kilométer. Megtörtént például, hogy az amerikai haditengerészet teljes sebességgel száguldó motorcsónakját könnyedén lehagyta. A zabálóroham állapotában akár 6 méterre is ki tud ugrani a vízből. Ilyen csúcsteljesítményre azonban mind a makó- és a többi cápa csak rövid távon képes. A delfinek jóval kitartóbbak náluk.
A hajtóerőt kizárólag a sebesen ide-oda csapkodó farkúszó biztosítja. A mellúszók csak kormányzásra valók. Ha a cápa gyors mozdulattal harántirányba fordítja őket, szinte egy helyben meg tud állni, vagy éles szögben el tud kanyarodni. A háromszögletű hátúszó ugyanazt a célt szolgálja, mint a vitorlás hajók tőkesúlya, vagyis az iránytartást. Ellentétben a széles körben elterjedt meggyőződéssel a hátúszó általában nem a vízfelszínt szántja, ha a cápa éppen nem a vízfelszínen úszó dolog után akar kapni. Ha a tengeren közel, vagy távol egyetlen hátúszót sem látunk, az még nem azt jelenti, hogy ott egyetlen cápa sincs.