Sokszor megesett már, hogy amikor valaki közvetlen közelből élte át, miként támadta meg a cápa a hozzátartozóját, vagy a barátját, nem habozott, hanem rögtön belevetette magát a vízbe, hogy társának segítsen. De ami még ennél is csodálatosabb, hogy a segítőtárs rendszerint épp bőrrel úszta meg a kalandot, mivel a cápa támadásának célpontja változatlanul az elsőként vízbe esett ember maradt. A segítő gyakran meg tudta menteni társa életét, ha sikerült a sebesültet azonnal csónakba húzni, vagy benyomta a cápa egyik szemét, esetleg felszakította a kopoltyúnyílásait. Az utóbbi két cselekedet általában mindig hatásos megoldásnak bizonyult, ha végrehajtásához a veszélyhelyzet valakibe elég barátságot öntött. Az ausztrál Dr. David Coppleson cápatámadásokról szóló jelentésében 68 olyan esetről számolt be, amikor valaki a cápa által megtámadott ember segítségére sietett. Tizenkét esetben az életével fizetett a nemes lelkű segítő, feltehetőleg azért, mert a cápa bőrével véresre sebezte őt. De 56 esetben a megmentő sértetlenül élte túl a találkozást. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a cápák viselkedése kiszámíthatatlan.