Nem véletlen a versenyfutás az Arktiszért – ezzel ma már mindenki tisztában van. De nem csak az északi sarkvidék alatt rejlenek kincsenek, a tengerfenék nagyon sok helyütt rendkívül gazdag nemesfémben és színesfémben is.

1960 januárjában két tengerfenék-kutató, Jacques Piccard és Donald Walsh leszállt „minden tengerek fenekére”, a világ óceánjainak legmélyebb pontjára, a Mariana-árokba. Trieste nevű merülőhajójuk elérte az árok legmélyebb, több mint 10 kilométer mélységben fekvő pontját, majd lassan emelkedni kezdett. A két kutató túlélte az extrém fizikai terhelést, épségben érték el a felszínt.

Ma már azonban ez az eredmény sokak számára kevés. A modern technológiáknak köszönhetően a tengerfenék napjainkban már sokkal könnyebben megközelíthető, így nem csoda, hogy vannak akik, nem csak megpillantani akarják a mélységet, hanem ki is aknáznák az ott rejlő lehetőségeket.

Dráguló fémek, növekvő érdeklődés

Ma már nincs feltétlenül szükség ember kormányozta merülőhajóra, ha ismerni szeretnénk, mit rejt a tenger feneke. Az Arktiszért folyó küzdelem során jól látszik, hogy különösebb megterhelés nélkül is nyomozhatunk a felszín alatt található kincsek után. Márpedig a tengerfenék tele van kincsekkel: arany, ezüst, platina, kobalt, réz vagy tellúr – mind megtalálható jelentős mennyiségben az óceánok fenekén, ám kitermelésük egészen a legutóbbi időkig igencsak költségesnek tűnt.

Csakhogy 2000 óta a réz világpiaci ára megnégyszereződött, az aranyé több mint 250 százalékkal drágult, a kobalté 230, a cinké 310, a nikkelé pedig több mint 500 százalékkal növekedett. Ilyen jelentős színesfém- és nemesfémdrágulás következtében pedig könnyen lehet, hogy nemsokára rentábilissá válik a tenger fenekén meghúzódó kincsek kitermelése.

A felszínre hozatalhoz ugyan különleges technikai eszközökre van szükség, melyek komoly beruházást igényelnek, ám az előrejelzések szerint pár éven belül a fémárak olyan magasságokba szökhetnek, hogy megéri befektetni ezekbe az eszközökbe.

Döbbenetes mennyiség

Mélytengerkutatók becslése szerint csak a Vörös-tenger aljzata közel 100 millió tonna értékes ércet rejt, ennél is gazdagabb lelőhely a Csendes-óceán: 78 millió tonna kobalt, 350 millió tonna nikkel, és 265 millió tonna réz mellett több mint 7 milliárd tonna mangán húzódik meg az óceán mélyén. Ez utóbbira, amely egy kicsapódási folyamatnak köszönhetően általában „mangángombóc” formájában fordul elő a tengerfenéken, már a nyolcvanas években figyelmesek lettek: a mangán keltette fel tulajdonképpen először a mélytengeri bányászok figyelmét.

De az aranyláz sem kerülte el a vizek mélyét! A Csendes-óceán fenekén először 1977-ben lettek figyelmesek egy különleges természeti jelenségre: az aljzaton akár 400 Celsius fokos forrás is felbugyoghat. Ez már önmagában is csodás jelenségnek számított akkoriban, hát még amikor kiderült, hogy a források krátereinek fala kénvegyületek formájában különféle fémeket tartalmaznak. A nyolcvanas évek végén egy német expedíciónak sikerült jelentős mennyiségű aranyat is kimutatnia a kráterfalból származó kövekben: 30 gramm arany tonnánként – ez már olyan mennyiségnek tűnt, amelyért érdemes alászállni. Jelenleg Pápua Új-Guinea és Új-Zéland partjainál kutatnak hasonló mennyiségű arany reményében kanadai illetve brit vállalatok – írja a Der Spiegel című német hetilap.

Nehéz lesz szabályozni

Az arany mellett persze nemsokára más fémek is aranyárban lehetnek: a számítástechnikai iparban felhasznált indium- vagy germaniumkészletek ugyanis végesek – nem véletlenül került a tengerek mélye az érdeklődés középpontjába. Persze a nyílt tengerek fenekén található kincsek kitermelési joga valószínűleg komoly vitákat szül majd: hiába létezik az ENSZ-nek egy külön szerve, az International Seabed Authority (ISA), amely e jogi kérdéseket szabályozza, a legutóbbi idők fejleményei azt mutatják, nem lesz egyszerű rendet tenni a mélyben.

Manapság, ha valaki szabályosan akar eljárni, 250 ezer dollárért vásárolhat licencet az ISA-tól, amely 15 évre jogosítja fel egy adott helyen a kitermelésre. A licencdíj aztán az ISA által visszakerül az egyes államokhoz, csakhogy a Der Spiegel-nek nyilatkozó Satya Nandan, a szervezet főtitkára is érzékeltette: az összeg ugyancsak csekélynek mondható, ha a tengerfenéken található nemesfémek mennyiségét figyelembe vesszük.